Gondolatok egy leendő КMKSZ közgyülés alkalmábol

         Ha Orbán Viktor, bocsánat, ha a koronavírus  megengedi, akkor április elején a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megtartja a tisztújító közgyülését és Brenzovics Lászlót ujraválasztják elnöknek.

Sem a Szövetségben, sem azon kivül ebben nem kételkedik senki. Végül is egy talpraesett, agilis, az ügyeket magabiztosan kézben tartó és sikeres kisebbségi politikusrol  van szó, aki köztiszteletnek örvend a határ mindkét oldalán.

Aki jobban teljesít …  

Akinek nincs ésszerű alternatívája …

Valóban igy van ez? Mert ha, példának okáért, a sikerekröl van szó, akkor kicsit érhetetlenül áll az ember.

Mit ért el Brenzovics László mint KMKSZ-elnök? Milyen sikereket ért el az általa vezetett Szövetség, a kárpátaljai magyar kisebbség  ( ami a KMKSZ-vezetés szerint szinte ugyanaz) 2014-es megválasztása óta?

Az elmúlt „ukrán fennhatóságú” évtizedekben körvonalozódott egy többé-kevésbé változatlan politikai problémakör, vagy talán inkább közösségi elvárás, melyet kisebbségi szervezeteink tudatosan felvállaltak,  mert ezen kérdések megválaszolásában láttak a magyarság fennmaradásának a biztositékát. Vagy kénytelenek voltak felvállalni, mert erre kényszerítették őket az ország politikai fejlődésének logikája és az ezzel kapcsolatos messze nem kedvezően változó kisebbségi létfeltételek.

Mindenki által ismert tételekröl van szó, melyek közül talán a legfontosabbak: Tiszamelléki járás, különleges gazdasági övezet,  magyar választókörzet, autonóm oktatási rendszer, kettős állampolgárság elismerése, könnyített határátkelés (több átkelőhely), a sztálini terror áldozatainak hivatalos reabilitációja. Természetesen ezek a célok ilyen vagy olyan formában nagyobrészt jelen vannak a KMKSZ programjában is.

Ezen célfeladatok közűl mit is sikerült megvalósítani az elmult hat évben a Brenzovics által vezetett KMKSZ-nek? A válasz röviden egyszerű – semmit. Sőt, egyes kérdésekben, pl. oktatás vagy  kettős állampolgárság, kifejezetten rosszabb lett a helyzet. De  nincs előrelépés a magyar járás ügyében sem, annyira, hogy hamarosan még Beregszászi járás se lesz. Nem nyiltak új határátkelők, melyek könnyítenének a mostani áldatlan sorbanálláson (persze, megjegyzem, a KMKSZ vezetőség soron kivül lép át a határon, de hát nekik érthetően mindig sürgős a dolguk). A sztálini áldozatok ügye pedig nem évente egy (novemberi) napig kell, hogy aktuális legyen és körmenetekkel biztos nem oldható meg.

Pedig Brenzovics elnök, feláldozván magát a magyar kisebbségi politika oltárán, még magával a sátánnal, bocsánat, Porosenkóval is szövetségre lépett. Tehette, hiszen a Szövetség programjában is meg lévén irva: „Fontos … hogy a nemzetiségek …  megjeleníthessék akaratukat a döntéshozó szervekben.” Természetesen csakis ennek érdekében lett Brenzovics Lászlóbol ukrán parlamenti képviselő és egy tőlünk alapvetően nemzetidegen, xenofób és, mint kiderült, velejéig korrupt ukrán párt parlamenti  frakciójának megingatathatlan tagja. 

Íly jelentős politikai áldozatot hozván, azt hinné az ember, hogy a KMKSZ-elnök éjt napallá téve kihasználta a parlamenti szereplés adta lehetőségeket annak érdekében, hogy szóvá (és szükséges törvényjavaslatokká) tegye a magyarság ügyét – még az oly, valjuk be,  reménytelen közegben is, mint a Verhovna Ráda. De nem, már csupán  a banális statisztika is rácáfol erre az állitásra.

Ez elmúlt öt évben Brenzovics összesen 10 interpellációt nyujtott be (s azok se mind a kisebbségröl szóltak), kétszer (!) szólalt fel és 31 hozzászólást tett helyböl. Ezeknek a hozzászólásoknak a túlnyomó része (23) a 2019-es évre  esik. Természetesen nem feltételezhető,  hogy ez a hirtelen aktivitás a mult évi parlamenti választásokkal van kapcsolatban. És természetesen fizikailag se volt mindig lehetősége felszólálni, hiszen a parlamenti ülések 589 napjábol több mint a felén – 341 napon – nem is volt jelen. S ha valaki azt hiszi, hogy távollétében, például, törvényalkotással foglalkozott, annak se lesz igaza. Hatvanhat törvényjavaslat allatt láthatjuk a nevét, melyek közül közvetlen köze a kisebbségpolitikához jó, ha hatnak van. Tiz volt megszavazva – közülük egy sem kisebbségi témakörben. De az összesröl elmondható, hogy kollektiv munka és persze, hogy senki se állítja, hogy politikusunk csak a nevét adta hozzájuk. Mindezt nagyon egyszerű leellenőrizni itt: http://w1.c1.rada.gov.ua/pls/pt2/reports.dep2?PERSON=17998&SKL=9

Szóval  nem dolgozta halálra magát Brenzovics a parlamentben azért a  kis híján két millió grivnyányi fizetésért, amit parlamenti képviselőként megkeresett 2015-2019-ben. Persze, nem fizetés a fontos. Hanem a képviselőség hatékony kihasználása a kisebbség érdekében. Csak nem nagyon érthető, hogy a gyakorlatban ez miben nyilvánult meg a parlament falaiban. Ha fenti mutatókat vesszük – semmiben. Sikerekröl szó sincs.

Mert  igazi sikerei a KMKSZ elnökének a megyében voltak. És pénzröl szolnak. És most nem az új, kétszázezerdolláros házrol és a szásznégyzetméteres lakásrol  Ungváron vagy az ukrán bankokban nyitott   másféltizednyi bankszámlárol van szó.Ez ugyebár az elnök kizárólagos magánügye, ugyszintén mint a magyarországi ingatlanok és bankszámlák.

Brenzovics elnökségének valódi sikere a magyar kormány pénzadományaitol szól(hatna). Ebben a cikkben sem hely, sem szükség nincs felsorolni azt a tömérdek pénzt, amit a magyar kormány a KMKSZ-be és társszervezeteibe (melyek többségének élén személyesen Brenzovics László áll) fektetett az utóbbi években. Akit részletesebben érdekel a dolog, az szemezgethet pl.itt: https://zakarpattya.net.ua/News/194053-Miliony-dolariv-dlia-uhortsiv-Brenzovycha-DOKUMENTY. Csak annyi a bizonytos, hogy ezeket a pénzeket a Brenzovics vezette  KMKSZ sikeresen  felélte. Minden amivel mostanában a KMKSZ dicsekszik – főiskola, szociális segély, Egán Ede Alap, miegymás – nem a KMKSZ-KMPSZ vezérek verejtékes vagy tőlük bármilyen aldozatot követelő tevékenységéröl szól, hanem a magyarországi pénzek szétosztásárol. Jutott belőlük nem csak az elnöknek, nem csak a holdudvarának, de egy egészen kevés még az egyszeri beregi parasztnak is. És nem is arrol van szó, hogy az ellenőrizetlenűl átutált dollármilliókbol annyit lophattak el egyesek, amennyit éppen elbirtak. Hanem inkább arról, hogy hivatalosan is csak az volt rendesen megfizetve (megadományozva), aki tartotta a pofáját. Az ilyesfajta lojalitás aztán igazán búsan meg lett jutalmazva. Csak egy pici példa erejéig – az új magyar megyei tévécsatornánál, melyre oly büszkék Brenzovicsék, még az egyszerű takaritónő is havi huszezer (!) grivnyát kap. Magyarországi (á, nem ott sincs ilyen) bérek a kárpátaljai nyomorúság közepette. Ez lehetne igazi sikernek nevezni!

Lehetne, de nem lehet. Mert  egy politikai szervezet, nem szószátyar EU-s fórumokon, nem pesti kabinetek mélyén elsirt panaszkodásokon, nem sértődött meddő nyilatkozatokban, hanem  választásokon mérettetik meg. És hiába költött a magyar kormány a „sikeres” KMKSZ-elnökre csak 2019-ben csak hivatalosan is 120 millió forintot. És ugyanabban az évben még másfél milliárdot az ugyancsak Brenzovics által fémjelzett Rákóczi Főiskolára.  Brenzovics a parlamenti választásokat csúfosan elbukta. Persze, meg lett magyarázva, hogy minden ellene volt, hogy nem ő a hibás. De valjuk be – ennyi pénztől és a Fidesz feltétlen politikai támogatásátol a KMKSZ  vezetés kissé megrészegethetett és hibákat is elkövethetett. Habár, a rossznyelvek szerint a KMKSZ elnöknek nem kell pénz ahoz, hogy rendszeresen megrészegedjen. De ki figyel oda a rossznyelvekre?

Szász szónak is egy a vége –  a parlamenti, majd utána a kistérségi választások is azt bizonyították be, hogy a pénz nem boldogít. Még ha sok is van belőle, még ha egy részét nem is lopják el szemtelenül – ha nem átgondolt stratégiaval és áldozatos munkával párosúl, viszont diktatórikus vezetésnek, önelégültségnek, intoleranciának és tudatos politikai korrupciónak az alapja – akkor csak kárt okoz.

Röviden talán ennyit Brenzovics Lászlórol, a „sikeres” KMKSZ elnökröl.

De róla is már úgy beszélnek a hálás szövetségi benfenntesek, mint Putyinrol – ha nem ő, akkor ki más?

Van más. Aki talán többre lenne képes.

Például Barta József. Sok érv szól mellette. Szerény, családcentrikus, mérétktartó és rendkivül tapasztalt. Ha aszt vesszük,  mint önkormányzati vezető, sokkal tapasztaltabb Brenzovicsnál (parlamenti tapasztalatra most egy ideig, hála az elnöknek, nem lesz szükség, ugyebár). Átgondolt és mérvadó, ugyanakkor mindenkor a magyar ügyért elkötelezett nyilatkozatai tiszteletet szűlnek iránta a nemzettársaink között és kikövetelik a figyelmet az ukrán politikum részéröl. Tekintélyét mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy szőlősi létére a választásokon viszonylag jobban teljesített a „reménytelen” ungvári körzetben, mint Brenzovics a „reményteljes” beregszásziban. „Beletanulnia” sem kell különösebben a dolgokba, hiszen már hosszú évek során a KMKSZ ügyvezető alelnöke és tartja a falat, mikor az elnök épp messze van vagy kissé „fáradt”(ami gyakran megtörtént az utóbbi időkben, különösen a nyári választási bukta után).

De vannak  a KMKSZ-ben olyan fiatal káderek is, melyek már most bizonyítják, hogy igenis lehet valódi sikereket elérni.  Például Dobsa István, a KMKSZ ifjúsági Szervezetének a vezetője, a tiszakeresztúri polgármester. Utóbbi mivoltában mindennapos munkával bizonyitja vezetői rátermettségét. De nem csak a falubeliek tisztelik. Mióta ő van az ISZ KMKSZ élén, azóta szinte ujjáéledt a szervezet – olyan fesztiválok, koncertek, sportesemények követik egymást, melyek a kárpátaljai magyar fiatalok élénk érdeklődését váltják ki. Külön sikersztori a Mathias Corvinus Collegium Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző Programja, mely ugyancsak Dobsa István szivügye.

Dobsára felfigyeltek már Budapesten is, ki is volt tüntetve a magyar kormány által az ősszel. Nemhiába ápol évek során jól működő partneri kapcsolatot a Fidelitas-szal. De nem fél beszólni az eltájolódott magyar ellenzéknek se, ha kell – lásd reakcióját Cseh Katalin kijelentéseire a magyar-ukrán viszonyról. Ami megintcsak arra vall, hogy komoly ambíciói vannak. Magyarán: talán többre lenne képes, ha hagynák. Vagy ha ő lenne a KMKSZ következő elnöke.

De nem valószinű, hogy igy lesz.  Egy szinte a rosszemlékű „demokratikus centralizmus” elvén felépített szervezetben, mint amilyen a KMKSZ, nincs remény az oly szükséges minőségi váltásra. Legfeljebb ha a sarkára áll Orbán Viktor, bocsánat, a tagság túlnyomó része.   De a tagság majd le lesz fizetve, meg lesz félemlítve, el lesz üldözve … Mert túl nagy a tét Brenzovics László számára. És ez a tét messze nem a kárpátaljai magyarság jövője. Hanem a saját jólétje.

You may also like...

Залишити відповідь

Ваша e-mail адреса не оприлюднюватиметься. Обов’язкові поля позначені *