Magyarország kremli gereblyéje (…ami jól pofán csap)

Berlin és Washington idén ősszel Moszkvával kötött megállapodása az Északi Áramlat-2 projekt végrehajtásról nemcsak Ukrajna, hanem az egész Európa biztonságát veszélyeztette. Az óvilág vezetői pedig már le is aratták a lépés első gyümölcseit, hiszen a Kreml egy újabb gázválságot generált a fűtési szezon előestéjén, ami azt eredményezte, hogy a “kék energiahordozó” ára rekordszintre ugrott. Ezért a Magyarország és Oroszország között megkötött gázmegállapodás a magyar médiában az EU-ból való kilépési felhívások hátterében, bár természetesnek tűnik, de ismételten elgondolkodtatja az embereket az euroatlanti intézmények hatékonyságáról.

Út a Huxithoz

Orbán Viktor miniszterelnök 2010-es második választási győzelmét követően apránként autoriter rendszert alakított ki Magyarországon. A 2014-ben megkezdődött kelet-ukrajnai fegyveres orosz agressziót követően Orbán többször is ultimátumszerűen felszólította az ukrán hatóságokat, hogy biztosítsák a kárpátaljai magyarság számára a kettős állampolgárság és az autonómia kollektív jogait. Azóta ugyancsak következetesen szorgalmazta az Oroszországra a Krím-félsziget, illetve Donyeck és Luhanszk megyék egyes részeinek elfoglalása miatt kirótt szankciók feloldását, majd a magyar kormányfő kijelentette azt is, hogy “az Oroszország elleni szankciók nem ésszerű politika” megtestesítői. Még a Visegrádi Négyek (Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország) idén áprilisban megszervezett kormányfői találkozóján Budapest blokkolta a Kremllel kapcsolatos keményebb hangvételű nyilatkozat elfogadását. Ugyancsak jelzés értékű, hogy a COVID-járvány kezdetével az Orbán-kormány volt az első, amely az EU-ban elsőként jóváhagyta az orosz Szputnyik V-vakcina használatat, amelynek hatékonyságát még nem bizonyították.

Egyébként Orbán Viktor nem csupán az Oroszországgal, de a Fehéroroszországgal szemben bevezetett a szankciók feloldását is követelte. Fehéroroszország önjelölt elnöke, Alekszandr Lukasenka még a közelmúltban is felajánlotta a magyar kormányfőnek, hogy “harcoljanak együtt a családi értékekért”. A Riporterek határok nélkül tekintélyes nemzetközi szervezet az idén Orbánt Putyinnal és Lukasenkával együtt szerepeltette “A sajtószabadság ellenségei” listáján. Magyarország miniszterelnöke az egyetlen az EU-ban, aki bekerült erre a nem éppen hízelgő névsorba. A Magyar Nemzet című kormányközeli újság a közelmúltban “Ideje beszélni Huxiról” provokatív főcímmel (analógiaként a brit Brexitre) közvetlenül felszólított az országnak az Európai Unióból való kiléptetésére. A napilapot a kormány afféle szócsőként gyakran használja a közvéleményt irritáló kérdések felvetésére és mérésére.

Budapest erőfeszítéseire válaszolva, Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter kifejezte azon álláspontját, hogy az Európai Unióban népszavazást kellene tartani Magyarország további tagságáról. Azonban az egységes Európa álláspontja erre a felvetésre továbbra  is igen lagymatag.

Gázcsata “győzelemmel”?

Augusztus végén Szíjjártó Péter külügyminiszter bejelentést tett az Oroszországgal kötött hosszú távú gázmegállapodás jóváhagyásáról. A Gazprommal kötött új megállapodást 15 évre tervezték, a gázvásárlás mennyiségének 10 év alatt történő megváltoztatásával. A megállapodást előreláthatólag még most szeptember végéig aláírják. Az új szerződés jóváhagyásáig az orosz gáz szállítását Magyarországra két irányból valósították meg: az ukrán-magyar határon fekvő Beregszászon (majdnem az egész fővonal), illetve a szlovák-osztrák határon fekvő Baumgartenen keresztül. 2019-ben Moszkva 10,522 milliárd köbmétert, 2020-ban pedig 8,637 milliárd köbméter gázt szállított. Az idei év első felében a szállított mennyiség 3,909 milliárd köbmétert tett ki.  

Jelenleg a Gazpromnak évente 4,5 milliárd köbméter földgázt kell két útvonalon Magyarországra szállítania: 3,5 milliárd köbmétert Szerbián és 1 milliárd köbmétert Ausztrián keresztül. Azaz Ukrajnát megkerülve a Török Áramlat gázvezeték által, amely a szárazföldön Bulgáriat, Szerbiát és Ausztriát is érinti. Az új megállapodás tulajdonképpen Magyarország szükségleteinek csak a felét fedezi. Hogyan valósul meg a második rész szállítása, és ebben milyen szerepe lesz Ukrajnának – ez még a jövő zenéje!

Sikerült megállapodni az árban, ami jóval kedvezőbb, mint amit a most lejáró, 1995-ben megkötött szerződés alapján fizetett a magyar fél” – jelentette be Szíjjártó Péter külögyminiszter, pontos részleteket nem közölve, ugyanakkor az magyar-orosz megállapodást, mint nagy “győzelmet” pozicionálta Magyarország számára.

A “jó ár”, amiről a miniszter beszélt eleve kétséges. Ha korábban a magyaroknak szállított gáz közvetlen útvonalon – Oroszország-Ukrajna-Magyarország – került kiszállításra, most sokkal hosszabb úton – Oroszország-Törökország-Bulgária-Szerbia-Magyarország – kerül be az országba, így valószínűleg drágább is lesz. Emellett senki sem vette számításba, hogy az új irányba történő szivattyúzás növeli a káros anyagoknak a légkörbe történő kibocsátását. Ebben a helyzetben a Gazprom sikeresen elrejti a szállítási költségeket a gáz végső árában.

Miért történik mindez? Mert, bár Oroszországnak fontos a gazdasági célszerűség, most ezzel ellentétben cselekszik, ugyanakkor sikeresen egyszerre összecsomózta a gázhurkot északról (Északi Áramlat-2) és délről (Török Áramlat) nemcsak Ukrajna, de egész Európa körül is. Értik-e ezt Budapesten?  Valószínűleg igen.

Tanulságok a jövőre nézve

Az Oroszországgal kötött “nyereséges” megállapodásokért a partnerek többségükben a szuverenitásukkal szoktak megfizetnek. Ezt látjuk Fehéroroszország példáján, de ez várt Ukrajnára is,  amikor 2010-ben  aláírták a hírhedt harkovi megállapodásokat. Magyarország most másodszor próbál meg rálépni a kremli gereblyére, hiszen ebben a rendszerben nincsenek kivételek. Remélhetőleg a magyar civil társadalom még idejében közbeavatkozik, hiszen sokan még emlékeznek az 1956-os forradalomra, amelyet Moszkva segített vérbe folytani.

Ukrajna sem tehet mást, mint, hogy gondoskodik saját energiabiztoságáról, illetve megfelelő garanciákat igényel szövetségeseitől, lévén, hogy Washington és Berlin is megígérte, hogy nem engedi meg Moszkvának, hogy “a gázt fegyverré változtassák“. Például, követelniük kell a Gazpromtól, hogy a gázeladást az az Európai Gazdasági Térség keretein belül kell megvalósítaniuk, ebben pedig Ukrajna is helyet foglal. Ilyen körülmények között az európai kereskedők saját útvonalaikat választhatják földgázszállításra.

Mindeközben, azok a legrosszabb előrejelzések – amelyekről hivatalos Kijev már jó előre figyelmeztetett – az Északi Áramlat-2 elindítása előtt kezdenek valóra válni…

You may also like...

Залишити відповідь

Ваша e-mail адреса не оприлюднюватиметься. Обов’язкові поля позначені *